Néha előny, néha hátrány...
Néha előny, néha hátrány A túlzott magassághiány... A tescóban az akciós termékek Mindig a felső polcon lennének? A buszon lévő kapaszkodó Miért góliátméretre szakosodó? A kínai üzlet a nekem való! Ott a Törpilla méret a baró! A lovon a nyereg is oly magasan lenne? Hogy engem oda is csak feldobni lehetne? Éppen ezért egy nagy faág sem ver le onnan! És akkor mi van ha tériszonyhajlamom van!? Még szép, hogy kicsiként nagyobbat esek! De ha hiszed, ha nem: többet is eszek... Néha előny, néha hátrány A túlzott magassághiány... Kicsi vagyok, székre állok! És még így se nagyon látok... S hangosan kiáltok mégis: Egyszer megnövök én is!!! |
||||||
|
Maszkabál maszkabál, oly régen vártak már.
Jelmezbe öltöznek felnőttek, gyerekek, hogy így ijesztgessék el a telet.
Felveszik ruháját hercegnek, királynak grófnak,
vagy épp a nagy orrú bohócnak.
Itt van a királylány is, a király helyett egy rút békát csókolgat.
A virágárus lány, ki éppen hóvirágot osztogat.
Zorró is érkezik, csak a lova hiányzik.
A távoli mezők lakói is bemutatkoznak sorba.
Épp mackó papa kér szót, egy pillanatra, kezében egy
mézes bödönt szorongatva, de ha tudná hogy itt lesz a
méhecskék, apraja nagyja biztosan messzire szaladna.
Beoson a gyáva nyúlúr is, egy nagy sárgarépa kíséretébe,
pedig neki a káposzta ott van a sarokban félre téve.
Amire a sok jelmezes mind bemutatkozik,
a virágcsokor is megérkezik, s
a sort egy rózsa zárja,
ha nem vigyázol tüskéjét rögtön beléd szúrja.
Az asztalon van mindenféle jó,
A termet betölti a víg zeneszó.
De a nagy titkot, hogy az álarc
kit is rejtegetett?
csak akkor tudod meg:
ha már a bálnak vége lesz!
Tavaszi szélben alszik a rét,
hold dédelgeti fák levelét.
Méh is elrakta kis kosarát,
sárga kabátot vesz fel a nád.
Mákvirág hunyja szép szemét,
esti ruhába bújt az ég.
Mókusgyerek is szendereg,
szellő járja a kerteket.
Nyulacska fekszik és pihen,
homályos erdő mélyiben.
Harkálymadár azt mondja kopp,
várjuk csak meg a holnapot.
Sündisznó mondja, itt az est,
társaidat most ne keresd.
Brummog a mackó, este van,
fáradtnak érzem most magam.
Szitakötőnek szárnya ragyog,
erdőben járnak szép szarvasok.
Őzike lába messzire visz,
halakat dajkál, ringat a víz.
Bokrok tövében alszik a hangya,
levélből készült paplan takarja.
Harmat hull már a tücsök fejére,
aludni hívja párnája széle.
Jánosbogárka lámpája fénylik,
bokortól fáig, göncölszekérig.
Ráhinti fényét fűre, bokorra,
nagyokat horkol vackán a róka.
Százszorszép a réten,
elalszik most szépen,
aludj te is Zsuzsi lányom,
csillag jár az égen.
Százszorszép virága
szirmait bezárta,
eloltjuk a fénylő lámpát,
csend borul a házra.
Egyszer volt egy kemence.
Belebújt a kis Bence.
Kormos volt a kemence,
fekete lett kis Bence.
Nézi, nézi mamája:
nem ismer a fiára!
Becsukta a kemencét,
jól elverte kis Bencét!
Egy, - megérett a meggy.
Kettő, - csipkebokor vessző.
Három, - Te vagy az én párom.
Négy, - biz oda nem mégy.
Öt, - érik a tök.
Hat, - hasad a pad.
Hét, - dörög az ég.
Nyolc, - leszakadt a polc.
Kilenc, - kis Ferenc.
Tíz, - tiszta víz,
ha nem tiszta vidd vissza,
ott a szamár megissza!
Hátamon a zsákom,
zsákomban a mákom.
Mákomban a rákom.
Kirágta a zsákom,
kihullott a mákom,
elszaladt a rákom.
Aki látja károm,
fizesse meg mákom!
Fáj a kutyámnak a lába,
Megütötte a szalmába.
Ördög vigye a szalmáját,
Mért bántotta kutyám lábát?
Fáj a kutyámnak a hasa,
megütötte török basa.
Ördög vigye török basát,
Mért bántotta kutyám hasát?
Fáj a kutyámnak a farka,
odacsípte ajtóm sarka.
Ördög vigye ajtóm sarkát,
Mért bántotta kutyám farkát?
Dobol a kisbíró,
pereg a dob, pereg.
Kimegy az utcára
férfi, asszony, gyerek.
Kicsi vagyok, székre állok,
onnét egy nagyot kiáltok,
hogy mindnyájan meghalljátok:
Boldog új évet kívánok!
"Ég a gyertya, ha meggyújtják"-
ezt a lányok szépen fújják.
Fújjad, fújjad, kis katona,
hadd vígadjon ez az utca!
Katona bácsi haptákba
bekakilt a nadrágba.
Mondtam neki: "Mossa ki!"
"Hű, de büdös! Dobja ki!"
Egy, kettő, három, négy,
te kis leány hová mégy?
Nem megyek én messzire,
csak a világ végire.
Kukuríkú, jó reggelt,
mondja kakas, ha felkelt.
Keljetek föl gyerekek,
óvodába menjetek!
Bőg a szamár, eső lesz,
Lóg a füle, nagy szél lesz.
Szántsunk földet,
Vessünk búzát,
Arassuk le,
Csépeljük le,
Őröljük meg,
Dagasszuk meg,
Süssünk cipót,
Lepényt, lángost
Hamm!
Egyszer voltam nálatok,
leszakadt az ágyatok.
Ripegett, ropogott,
a szalmája szotyogott.
Töröm, töröm a mákot,
sütök neked kalácsot.
Icca, tolla motolla,
Néked adom ...(gyerek neve)
Karácsony első napja van,
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán.
Karácsony második napja van,
köszönt és minden jót kíván
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.
Karácsony harmadik napja van,
köszönt és minden jót kíván
három veréb-zenész
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.
Karácsony negyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
négy nyafka macska,
...
Karácsony ötödik napja van,
köszönt és minden jót kíván
öt szélkakaska,
...
Karácsony hatodik napja van,
köszönt és minden jót kíván
hat tyúkanyó
...
Karácsony hetedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
hét hattyú, tolla tiszta hó,
...
Karácsony nyolcadik napja van,
köszönt és minden jót kíván
nyolc nyúl a vadász oldalán
...
Karácsony kilencedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
kilenc kötényes kisleány
...
Karácsony tizedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tíz tekergő kéményseprő
...
Karácsony tizenegyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenegy táncos, tarka úrnő
...
Karácsony tizenkettedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenkét ugrabugra úr,
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.
Cili mindig cukrot evett
fájt a foga tőle,
adhatnál most cukrot neki,
nem kérne belőle!
Ez a kis ház a mi házunk,
ebben lakom én is.
Láttam házat szebbet, jobbat,
ezt szeretem mégis.
Csúnya rossz babája,
nem vigyáz magára!
Csupa maszat lett a pillangós ruhája!
Ilyen furcsán, tarkán,
Virágvasárnapján,
nem adhatom rája!
Ez újév reggelén
minden jót kívánok,
ahová csak nézel,
nyíljanak virágok!
Még a hó felett is
virág nyíladozzon,
dalosmadár zengjen
minden rózsabokron!
Minden szép, minden jó
legyen, mindig bőven,
szálljon áldás rátok
ebben az új évben!
Áll egy kis pont magába,
bekerítjük karikába.
Két kis zsinór lóg le róla,
nono ez még nem a gólya.
A tojása kerek, hegyes,
mindjárt itt áll a vén begyes,
hurkapálca hosszú lába,
azzal gázol a mocsárba.
Piros csőre hosszú, hegyes,
jön a gólya, mindjárt megesz! ( kész a rajz)
(Köszönet a teljes mondókáért Dósa Bélánénak)
Elmúlt farsang el, el, el
Kinek használt, kinek nem.
Nekem használt, neked nem
Én táncoltam, te meg nem.
Panaszkodik az elefánt,
röstelli, hogy nagy a lába,
ha kirakja csizmáját
mikuláskor ablakába.
De ha másnap ajándékkal
színültig telt cipő várja
örülhet az elefánt,
hogy ilyen nagyra nőtt a lába